Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Stavros 2007.Augusztus 17-26.-ig

2012.04.21

Elõszó:
Az idei évben, úgy volt tervezve, hogy nem megyünk nyaralni, hanem a ház eladással, valamint a költözéssel telik el a nyár.
Sajnos nem sokan érdeklõdtek a házért, ezért úgy döntöttünk, hogy IRÁNY HELLASZ!!!
Egy kedves ismerõsünkön keresztül értesültünk egy kedvezõ árú, akciós útról, amit rögtön be is fizettünk.
Igaz én már háromszor jártam, Stavrosban, de mivel az idei keretünk egy kicsit szûkös, és csak itt találtunk szabad helyet, így ennek is nagyon örültem. Aki járt már Görögországban az tudja, szinte mindegy melyik részre utazunk, mindenhol csodálatos táj, és tenger fogad minket.
Az indulás elõtti pár nap, nagy izgalomban telt, mert nagyon jó volt tudni, hogy a nyarat, szerintem a legcsodálatosabb országban tölthetjük.,,

 

1.- 2. nap Péntek - Szombat
Már hajnal ötkor fent voltunk, mert az izgalom, hogy mégis utazunk, nem hagyott minket sokáig pihenni. Megittuk a reggeli kávénkat, és vártuk, hogy végre útnak indulhatunk. A féltízes vonattal mentünk be a Keletibe, ami ugyan egy kicsit korai, mert így két órával elõbb ott vagyunk, de a vonatokban sosem lehet bízni. Most is késett harminc percet, ami azért bosszantó, mert ennyi a menet idõ is, lévén csak "elõvárosi" lakosok vagyunk.
Majdnem egy óra azzal telt, hogy keresgéltük a buszunkat, végig kérdezgettük, hogy melyik busz hova megy. Rengeteg busz indul, Görögország szinte minden felébe, hogy ha körbe nézek az, az érzésem, hogy senki sem marad itthon. Mire sikerült megtalálnunk a buszt, addigra dél volt, így ahogy bepakoltunk és mindenki megtalálta a helyét már indultunk is. Nagyon jó helyre kerültünk, mert az elsõ sorban ültünk a sofõr mögött, és az mögötte levõ sorba. Így végig tudtam nézelõdni, amit nagyon szeretek, mert nagyon sok szép tájon haladunk át. Az autópályán nagyon jó tempóban haladtunk, és így fél háromra már Szegeden voltunk. Tíz utast vettünk fel, majd elindultunk Rõszke felé, amit alig fél óra alatt értünk el. A Magyar részre öt perc elég volt, de sajnos a szerbeknél már ötvenre volt szükség az átjutáshoz. A határ után megálltunk egy MOL kútnál, egészségügyi pihenõre, és ott vettünk egy 1,5 literes "fagyos" vizet ( 0,70 eu / 45 din), mert már a saját vízkészletünk felét megittuk. A kifelé haladó személyautók majd 3 km hosszan álltak, mert a török vendégmunkások tartottak vissza, a lejárt szabadságukról. Egy húsz perces pihenõ után, ismét útra keltünk, és az útviszonyokhoz igazodva, 80-100 km/h haladtunk. Este fél hétre értünk Belgrádba, ahol az évek alatt, sokat változott a város, bár itt-ott van, még mi szépüljön. Három óra múlva, Nilsben jártunk, és hajnali fél egyre már a határon várakoztunk. Itt hamar átkeltünk, de a macedónok már egy órát várakoztattak minket, és a sofõröktõl kértek egy kis sört, valamint eurót, hogy megjöjjön a munkakedvük. Mivel éjszaka volt az országból nem sokat láttunk, az a két óra alatt, míg "átszáguldoztunk" rajtuk.
Mivel én az elsõ sorban ültem, végig nézelõdtem, és sokszor mindenfajta kivilágítás nélkül közlekedõ autókat, szekereket, és egyéb kettõ vagy négykerekû jármûvet, szinte az utolsó pillanatban lehetett csak észrevenni, a sok kanyar, és a sötét miatt. Csodáltam a sofõrünk nyugalmát, mert én itt nem szívesen vezetnék. Már alig bírtam nyugton ülni, és persze aludni sem sikerült, mert már azt vártam, mikor lépjük át a határt, és lépünk HELLASZ földjére. Fél négykor léptünk át a Macedón határt, és alig húsz perc múlva már megláttuk a kedvenc táblánkat, "Welcome To HELLAS". Hamar átjutottunk, majd útközben megálltunk az Olympus Plaza-nál, ahol egy bõ fél órás pihenõt tartottunk, mert nagyon hamar érnénk Stavrosba. Kihasználva a pihenõt, ittunk egy jó erõs kávét, 1,90 euróért. Egy kicsit sokalltuk az árát, de nagyon finom, és erõs volt. Utólag már nem is bántuk, hogy megvettük. Emlékszem mikor elõször jártam Görögországban (1993), akkor az elsõ kávénk borzasztóan rossz volt, 80 % zacc, 20 % fekete lé. Akkor szerettük meg a frappét, mert nagyon finom, és hûsít is. Hiába igyekeztünk húzni az idõt, már reggel hatra Stavrosban voltunk. Az elõzõ turnus még az igazak állmát aludta, mi meg sétálgattunk az utcán. Nagyon jó volt az ismerõs helyeket végigjárni, mert a kisváros komoly fejlõdésen ment át, az elsõ 1993-as látogatásunk óta. Azóta 1994-ben és 2002-ben is nyaraltunk itt, de az elmúlt õt évben is sok apartman épült, többek közt a mienk is, illetve a patakot is szépen rendbe hozták. A parton is sok napernyõt, nyugágyat, és bár láttunk, ami az elõtt nem volt. Míg sétálgattunk, felfedeztük a mi apartmanunkat, amit szinte közvetlenül a parton állt ( 50 m). Sajnos a takarítás elhúzódott, ezért csak fél tizenkettõkor tudtunk bemenni a szobába. Nagyon szép kis szobát, és egy hatalmas sarki erkélyt kaptunk. Kiadós fürdés után, következett az ebéd, majd egy alapos szieszta. Már indulnunk kellet, volna az esti találkozóra, mikor felébredtünk. Egy kis zavar keletkezett, mert már nem tudtuk, hogy melyik óra mutatja a görög idõt, majd rájöttünk, hogy van még egy óránk. Az irodás lányok, Kriszti és Teodóra elmondott mindent, amit tudnunk kell, és persze sok hasznos infót, az esetleg most elõször itt járó utasoknak. Felsorolták a fakultatív programokat, és mindenkit meghívtak egy italra. Mi nem fizettünk be egy kirándulásra sem, mert már mindenhol jártunk, sõt van ahol háromszor is (görög est, Theszaloniki, Athos), illetve négyszer (Meteora) is. A saját szervezésünkben szeretnénk Aszpravaltára, és Kavalába elmenni. Most még csak reménykedünk, hogy sikerül. Este egy jó nagyot sétáltunk a fõ utcán, és az óváros szélén, vettünk telefon kártyát (4 eu), elintéztünk 1-2 telefont, és feltöltöttük a hûtõnket is (víz, ouzó, mythos, retsina). Hazafelé sétálva vettünk a Koralliban gyrost pitában, amit az erkélyen fogyasztottunk el. Sokáig beszélgettünk, mert már majdnem éjfél volt, mire nyugovóra tértünk. Nagyon hamar elaludtunk, mert hiába az évenkénti gyakorlás, azért mindig kifáradunk a hosszú buszos út alatt. Összességében, ha a várakozásokat, és a pihenõket nem számolom, egy kicsivel több, mint 13 óra alatt értünk ki. Egyszer olvastam, hogy Stavros õslakosai kb. 3 000 vannak, de nyáron a turistákkal ez a szám már 10 000 fõ.

 

3.nap - Vasárnap
Reggel kipihenten ébredtünk hét óra körül, de mire lefõztük a kávét, és elkészültünk majdnem fél kilenc volt, így elindultunk a pékhez. A DIA szupermarket még zárva volt, de nem sokkal arrébb találtunk egy halast, ahol rögtön vettünk ½ kg apró halat ebédre. A péknél találtunk mazsolás kiflit, amit Thassoson nagyon megszerettünk, és már most eldöntöttük, hogy majd a hazafelé vezetõ útra is ezt veszünk. Vettünk brióst is, amire azt hittük, kakaós vagy csokis, de késõbb kiderült, hogy fekete olajbogyós. A magyaroktól eltérõen, itt minden pékáruban rengeteg a töltelék. A mazsola is rengeteg volt a kifliben, de az olajbogyót sem sajnálták. Bezzeg itthon a kakaós csigát is már csak kívülrõl kenik meg, és a túrós táska csak hírbõl látott túrót (Tisztelet a kivételnek).
A halat paprikás lisztben szerettük volna kisütni, ezért elmentünk olajért, és krumpliért, és mivel hármunk közül csak ketten hal rajongok, vettünk apró virslit, amit szintén ki tudunk majd sütni.
A kiadós reggeli után egy fél órás pihenõt tartottunk, majd irány a tenger. Szerencsénkre a hátsó kis kapu, ami közvetlenül az erkélyünknél van, nagyon közel van a tengerhez, ezért három perc alatt leértünk. Itt a part homokos, a széle apró kavicsos, de a víz kristály tiszta, látni lehet mindent, amit a víz rejt. Egy hosszú fürdõzés után, kisütöttük a halat, a virslit, és a krumplit, és egy jó pohár Retsinával elfogyasztottuk. Alig bírtunk mozdulni is, ezért megint kihasználtuk a sziesztát. Mikor már kipihentük az ebéd fáradalmait, ittunk egy frapét, amit még itthonról vittünk magunkkal, és neki indultunk a városnak.
Az Óváros felé vettük az irányt, közbe iktatva egy-két telefont, mert az otthoniak nagyon kíváncsiak, mi van velünk. Felsétáltunk, a meredek kis utcán, ahol 1993-ban, 1994-ben laktunk. Megtaláltuk, mind a két apartmant, csak már mind kettõt, felújították, átfesttették, és már nem utazási irodán keresztül van kiadva, hanem az egyiket már csak a család használja, míg a másik oldalán ott a "Zimmer Frei" tábla. Majdnem a hegyen felnyúló házak végéig mentünk, de az emelkedõ és a 35-40 fok meleg miatt, inkább visszafelé indultunk. Végig jártuk a fõ utcán a butikokat, amik többsége már 14 éve is mûködött. Próbáltunk több buszmegállóban is menetrendre bukkanni, de sajnos sehol sem találtunk. Az irodában szintén nem tudtak semmi infóval szolgálni, hogy mikor járnak a buszok, így veszélybe került a Kavalai kirándulásunk. Érdeklõdésünkre, azt mondták, hogyha gondoljuk õk, elvisznek minket a Kavala-Thassosi kirándulásra, de mi nem megyünk velük át Thassosra, hanem Kavalában maradunk. Aki járt már Thassoson biztos furcsállja, hogy mi miért nem szeretnénk oda menni? Hát azért nem, mert 2002-ben már voltunk ezen a kiránduláson, és a következõ évben meg tíz csodálatosan, felejthetetlen napot töltöttünk, Thassoson. Azért szerettünk volna egy teljes napot Kavalában tölteni, mert nagyon sok szép látni való van ott is. Az irodában felajánlották, hogy a 28 eurós kirándulási árból kapunk 8 euró kedvezményt, mert, hogy mi nem megyünk velük végig. Úgy döntöttünk, hogy átgondoljuk, és majd másnapra eldöntjük. Nagyon nagyot sétáltunk, és közben felfedeztük, hogy a Sartin megkedvelt óriás palacsintát már itt is készítik, egyszer még biztos beiktatjuk, vacsorára. Már majdnem éjfél volt, mire lefeküdtünk, és bár elég fáradtak voltunk, a meleg miatt, csak jó sokára sikerült elaludnunk.

 

4.nap - Hétfõ
A mai napon is viszonylag korán, ½ 7-kor ébredtünk és az ágyból gyönyörködtünk a napfelkeltében. Ezt meg tudnám szokni otthon is, ami kicsit nehéz lenne több okból is, mert egyrészt nekünk nem süt be a nap a szobába, másrészt, mivel már 5-kor indulok otthonról, a napfelkelte már a munkahelyemen talál. Mire lefõztük és megittuk a kávét, már megint ½ 9-et mutatott az óra. Elmentünk a pékhez, majd a közértbe, ahol vettünk paprikát, paradicsomot, hagymát, tojást, mert a mai napra lecsót terveztünk. Ahogy utólag összeszámoltam, nagyon olcsón sikerült mindent megvennünk, mert fejenként 1 euróba került, az összes hozzávaló, és mint késõbb kiderült, vacsorára is maradt. Reggeli után, irány a tenger. Az apartmannal közvetlenül szemben, sajnos nagyon kavicsos a víz eleje, de ha már sikerült átjutnunk rajta, utána már nagyon jó a víz. Elég mélyen be lehet sétálni, de úszni is lehet. A szélénél kristálytiszta a víz. A partot az elõzõ nyaralásunk óta, ellepték a napernyõk, meg a büfék, de még így is nagyon tiszta és rendezett. Ugyan jártam már itt többször is (most vagyok negyedszer), de nem bántam meg, hogy megint ide jöttünk. Azt hiszem én Stavrosban nem, tudok csalódni. A délutánt sziesztával, és addig, míg a nap oda sütött az erkélyre, napozással töltöttük. A szieszta után, elindultunk a parton, Stavros vége felé, ami Vrasna felé van, hogy a régi apartmanunkat, ahol 2002-ben nyaraltunk (Rihios apartman), megnézzük. Hát tapasztalnunk kellett, hogy minden megváltozott. A parton végig napernyõk, hol gyékény, hol fehér vászon, sok bár, ahol mindig szól a zene, és rengeteg új építésû apartman. Egy valami nem változott, a part menti sétány díszburkolatát, õt év alatt sem sikerült befejezni. Az elsõ igazán nagy meglepetés a Rihiós Hotelnél ért minket, mert régen kis pálmafák szegélyezték, most meg gyakorlatilag nem látni a hotelt, a hatalmas pálmáktól. A másik meglepetés a hotel mögött megbújó kis Apartman volt, ami régen szépen rendezett kerttel, egy kis régi házikóra emlékeztetett, most hatalmas cseréptetõt húztak, oldalra, ahol a bejáratok vannak, és az elejéhez is, ami a tenger felé néz. A kertben hatalmas rózsabokrok hajtottak minden felé, itt-ott mintha paradicsomot is láttunk volna, szóval olyan rendezetlennek tûnt. Régen minden nap jött a tulaj, gyomlálni, és locsolni. Talán már nem õ a tulajdonos, hanem az iroda megvette. Körbe mentünk Stavros szélén, majd megnéztük a kisvasutat, ami körbe visz a város fontosabb pontjain. Ez az a kisvonat ami, Paralia és Olympic Beach között is közlekedik, és a nevétõl eltérõen, nem sínen, hanem az utón halad. Sajnos ezt ma lekéstük, mert késõn értünk ide, meg már sötét is van, de holnap pontosan érkezünk. A kikötõben végigsétálva, találkoztunk a már elmaradhatatlan néger árusokkal, akik mint lassan mindenhol Görögországban, itt is, faragott faárukat, és táskákat árultak. Visszafelé sétálva, úgy döntöttünk, hogy holnap délelõtt, megyünk át Aszpravaltára. Útközben a Szupermarketben bevásároltunk holnapra. Vettünk zöldborsót, tojást, és finom görögdinnyét. Mire oda értünk a Korallihoz már nagyon éhesek voltunk, ezért vettünk gyrost pitában, becsomagoltattuk, majd az erkélyen egy Mytos társaságában fogyasztottuk el. Elég nehezen tudtunk elaludni, fõleg a nagy adag gyros miatt, de a fujtott, nagy meleg sem épp pihenésre való. Azt gondolná az ember, hogy ha az erkély a tengerre néz, éjszakára lehûl egy kicsit a levegõ, de sajnos ez nem mindig igaz. Már elmúlt éjfél, mire mindannyian elaludtunk.

 

5.nap - Kedd
Ma korán keltünk, mert 8,50 és 9 között jön a busz, ami átvisz majd minket Aszpravaltára. A tegnap este vásárolt tojásból, és az összegyûlt kenyér készletünkbõl, finom bundás kenyeret készítettünk. Nagyon jól eset mind hármunknak, mert otthon mindig rohanunk, és nincs idõnk ilyesmire. Maradt a felvert tojásból, mert nem is volt olyan sok a kenyér maradék, de majd hazafelé veszünk még kenyeret, mert egy pár szelet bundás kenyér, még a zöldborsó fõzelékhez is finom. A végén majdnem kifutottunk az idõbõl, de épp mire odaértünk, ¾ 9-re, jött egy busz, és szerencsénkre pont Aszpravalta felé ment. A buszjegy 1,20 euró volt, és alig 15-20 perc múlva, már ott is voltunk. Most a busz, más felé jött, mint régen, mert Vrasna és Neo Vrasna között már csatlakozik az autópálya lehajtó, s így egy kis kitérõt kell tenni. Talán ez azért is jó, hogy az autósok nagy tempóján egy kicsit csökkentsen, és így nem teljes gázzal száguldoznak lakott területen belül. Aszpravalta nem sokat változott az évek során. A fõ utcán egymást érik a ruházati boltok, és a tavernák, és csak a végén találtunk egy új üzletet, a Shampionst. Maga az üzlet kisebb, mint ami Katerininél van, de a saját márkájú termékek jóval olcsóbbak. Végig jártuk szinte az összes üzletet, valamint megnéztünk egy szép templomot is. A templomot már régen is szerettük volna belülrõl megnézni, de mikor itt jártunk öt éve, sajnos idõhiány miatt nem sikerült. Örültem, hogy most sikerült, mert nekem nagyon tetszik, hogy minden szék, szépen faragott. Mikor oda értünk a buszmegállóhoz, már álltak ott páran, ezért reménykedtünk, hogy nemsokára jön egy busz, és valóban alig telt el 6-8 perc már érkezett is kettõ. Az egyik nem ment be Stavrosba, mert a fõúton ment egészen Szalonikibe, de a második már bekanyarodott, s így az jó volt nekünk. Leszállva a buszról, vettünk egy kis kenyeret, és Mytost, hogy jobban csússzon az ebéd. Egy kis pihenés után, elkészítettük a zöldborsó fõzeléket, és a reggelibõl maradt tojás felhasználásával, egy-két szelet bundás kenyeret is. A zöldborsó ugyan jóval drágább, mint idehaza, de nem bántuk meg, hogy vettünk, mert nagyon jó volt. Ebéd után szieszta, majd megettük a dinnye felét, ami nagyon finom édes volt. Lesétáltunk a partra, ami nem egy megerõltetõ út, volt, mert kb. 2-3 perc séta csak, tehát nem lehet panaszunk a távolságra. Majd nem 2 órát fürödtünk, mert a víz nagyon jó volt, bár igaz, hogy a part szélére a szél egy kis koszt hozott ki, és az alját is felkavarta, de ez csak 1-1,5 méterig volt így, utána már szép tiszta volt. Nagyon élveztük a hullámokat, ami itt ritkaság, mert szinte kifárasztják az embert. Utoljára Thassoson,- Skála Potámiában találkoztunk ilyen jó kis hullámokkal. A kiadós fürdés után, pihentünk egy jó órát, majd elindultunk a centrum felé. Mert estére beterveztük a kisvonatos városnézést. Nem sokan voltunk, mert összesen csak négy görög, két magyar útitársunk, és mi hárman mentünk, pedig elõzõ este alig fértek el, annyian voltak. A centrumból a vidámpark mellõl indultunk, majd végig haladtunk a kikötõ elõtt, ami a fõúton Olympiáda felé, az õsfás strand mellett, majd jobbra fordulva, felmentünk a hegyre, az óváros irányában. Innen, gyönyörû kilátás nyílik az öbölre. Visszafelé érintettük, a villanyegyedet, majd a Bora-Bora Disconál tértünk vissza a fõútra, majd megint a vidámparknál voltunk. Maga az út kb. 20-25 percig tart, bár szerintem, ha lassabban menne több mindent, lehetne látni, és még jobban lehetne élvezni a táj szépségét. Mind ez 4 euró felnõtteknek, és 2 euró a gyerekeknek. A kis kirándulás után felsétáltunk a kis szûk utcácskákba, ahol a görögök úgy nyüzsögtek, mint a hangyaboly, mert az utca mind két oldalán levõ házak erkélyén ülve beszélgettek. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, mint otthon egy nagyvárosban, mert itt van olyan utca, ahol, ha kinyújtanák a kezüket, kezet is tudnának fogni. Megtaláltuk a kedvenc zöldségesünk, ahol 1993-94-ben vásároltunk, nagyon sokat. Sokkal olcsóbbak az árak, mint lent a fõutón. Majd ide még visszatérünk, mert pl: az ouzó 12-es, 7dl-es a fõutón 7,10 volt, itt pedig csak 5,92 euró, ami nem kis különbség. Hazafelé a Sartin már kipróbált, és meg kedvelt óriás palacsintát vettünk, ami nagyon nagy, és finom mogyoró krémmel van töltve. Így már vacsoráznunk sem kellett, olyan jól laktunk tõle. Telefonáltunk haza, ahol állítólag zápor, zivatar, és jégesõ van, de mi ebbõl semmit sem éreztünk, mert itt tombol a nyár. A palacsintát még lesétáltuk, majd az erkélyen még dumcsiztunk egy kicsit. Már megint elmúlt éjfél, mire nyugovóra tértünk.

 

6.nap - Szerda
Ezen a napon is korán ébredtünk, majd következett a jó kis hazai erõs kávé, Omnia, kotyogó kávéfõzõn készítve, majd irány a pék. Csak kenyeret kellett vennünk, mert volt még egy kis sajt, felvágott, és szeletelt bacon szalonna maradékunk otthonról. Mikor már nem maradt semmi sem a tányérunkon, elkezdtünk készülõdni, majd megtettük "megerõltetõ" kb. három perces sétánkat a tenger partig. A már szokásos 1,5-2 órás fürdõzés következett. Nagyon szép tiszta volt a víz, már nyoma sem volt az elõzõ napi, a szél által felkavart víznek. A mélyebb részen is, le lehetett látni, égészen az aljáig, és a víz is kellemes volt. A nagy fürdés után, kicsit kifáradva sétáltunk vissza az apartmanunkba, ahol a hátsó kapunál még egy kicsit lefürödtünk a slaggal, majd átlépve a földszinti szobánk erkélyének korlátján, már otthon is voltunk. Kár, hogy ezt csak itt Görögországban tehetjük meg, mert otthon még egy patakocska sincs a közelben. Ebédre megettük a lecsó másik felét, meg kisütöttük az apró virslit is. Mind ezt jól lehûtött Mytossal öblítettük le. A kiadós szieszta után, ismét a fürdõzést választottuk, mert nagyon meleg volt. Végre felfedeztük, hogy van egy keskeny sáv, ami csak úgy 40-50 cm szélesen kavicsos, s utána már a puha szemcsés homok következett. Itt sokkal könnyebb bemenni, és innen már csak pár lépés a zuhanyzóig, ahol le tudjuk mosni a lábunkról a homokot, s így elkerülhetjük, hogy az apró szemcsés homok feldörzsölje a papucsban a lábunkat. A vízben találkoztunk három kedves utastársunkkal a buszról, anyával, lányával, és a testvére kis lányával. Kedvesek, aranyosok és mindig jó kedvûek voltak. Már a buszon is felfigyeltünk rájuk, mert a pici lány, ahhoz képest, hogy 5 vagy 6 éves volt, nagyon jól, bírta a buszos utat. Sokat fürödtünk megint, mert közben jókat beszélgettünk, és azt néztük, hogy a hatalmas tengerjáró hajóból hogy pakolnak ki, és szinte 5-10 percenként indul el egy kamion megpakolva. Valami fa fajtát szállította, ha jól láttuk. Fürdés után következett a következõ fürdés, mert hiába áztatja ki magát az ember a tengerben, azért még a sós vizet le kell mosni magunkról, de már megint az jutott eszembe, hogy ezt otthon is szívesen csinálnánk, csak lenne saját tengerünk. Kora délután elmentünk a falu arra a végéra, ahol bejövünk, ha Szaloniki felõl érkezünk. Találtunk megint egy-két üzletet, ahol sikerült egy szép szobrot vásárolnom (5,50 euró), a barátnõmnek, akinek sajnos az idén csak álom maradt, ez a csodálatos Görögország. Elmentünk a kisutcába, a zöldségeshez, hogy vegyünk pár üveg finom Mavrodaphnét, és Ouzót ajándékba. Szerencsénkre, négy üveg volt (4, 61 euró), ami nekünk épp elég, mert pont annyi kellett. Vettem 5* Metaxát is, 0, 5 literes lapos üvegben (3, 34 euró), amit egy nagyon kedves kollegámnak szántam. Van még egy nagyon kedves kolleganõm is, neki valami kis apró emléktárgyat szeretnék venni, amit eltehet emlékbe, és ostya rudat (Caprice), hogy a gyerekeit és az unokáit (4 gyermeke és 10 unokája van) is, meg tudja kínálni. Szerettünk volna sült kukoricát enni, amit Paralián szerettünk meg, de sajnos csak elõre elkészített volt, ami nem jön be nálunk. Szokásos, kiadós sétánk után, az erkélyen még elkortyolgattunk egy Mytost, beszélgettünk, majd éjfél elõtt egy kicsivel megpróbáltunk aludni, térni.

 

7.nap - Csütörtök
Szinte már automatikusan, korán ébredtünk, és lefõztük a kévét. Azt terveztük, hogy ezen a napom átmegyünk Olympiádába, de mikor kiértünk a buszmegállóba, lemondtunk errõl a tervünkrõl. Sajnos a menetrend ki helyezése, nem jellemzõ a görögökre, ezért nem mertük bevállalni, mert lehet, hogy csak este jött volna vissza a busz. Tavaly, sikerült Paraliáról Katerinibe, majd onnan Theszalonikibe eljutnunk, mindenféle nyelvtudás nélkül, bár ott volt egy ismerõsünk, aki elmondta, hogy Katerinibe hol a központi buszállomás. (de errõl a tavalyi élménybeszámolómban már írtam) A pék után haza mentünk megreggelizni ( túrós rétes, csiga alakúvá tekerve 1,20 és mazsolás kifli 0,50 euró). Reggeli után lementünk egy jót fürödni. A már jó bevált helyen mentünk be a vízbe, ahol alig volt kavics. Mivel a víz megint nagyon kellemes volt, és a barátainkkal is találkoztunk, a fürdést sikerült újra majd két órásra nyújtanunk. Már szinte elviselhetetlenül tûzött a nap, mikor hazafelé sétáltunk, amit azért kibírtunk lévén csak pár percrõl van szó. Két óra pihenõ következett, majd a Koralli Taverna felé vettük az irányt. Elõzetesen azt terveztük, hogy ma már nem készülünk fõzésre, mert biztos, hogy többet sikerülni készítenünk, mint ami elfogy, a kõvetkezõ napon egész nap távol leszünk, így csak kárba veszni a finom ebéd. Lehet, hogy a korai idõpont, vagy talán a nagy meleg miatt, de nem volt senki rajtunk kívül. Szeretünk ide járni, mert mindig udvariasak, jó fõznek, tiszta, rendezett, és mindig szól a görög zene. Persze az sem mindegy, hogy ebben a nagy melegben, nem kell a fél várost átsétálnunk. Rendeltünk, két korsó, és egy pohár csapolt sört, ami természetesen Mytos volt, majd bárány pörköltet fõt burgonyával, paradicsomsalátával, és egy adag bolonyai spagettit. Nagyon finom volt minden, bár a bolonyait mi másképp készítjük. Jól teli ettük magunkat, ezért visszaérve megtartottuk a sziesztát. Hosszura vettük a pihenést, mert nagyon nagy adag ebédet kaptunk, ezért ránk fért a pihenés. Miután jót pihentünk, lementünk fürödni. Már készülõdtünk, mikor hallódtuk, hogy a nagy tengerjáró hajó, amit két napja kezdtek el kipakolni, kétszer is, három rövidet dudált, majd elindult kifelé a nyílt tenger felé. Ahhoz képest, hogy hatalmas nagy hajó, nagyon hamar kitolatott, megfordult, majd eltûnt a horizonton. Mire kiértünk a partra, már épp, hogy csak láttuk a távolban. Jól eset a fürdés mindenkinek, mert ebben a nagy melegben, a kellemes vízben nagyon jó volt. Elég mélyen bementünk a vízbe, hogy felfedezzük, hol kezd igazán mélyülni. Hát itt nagyon sokáig lehet beúszni, mert lassan mélyül, ezért gyerekes családoknak csak ajánlani tudom. Ha valaki nem szeretne, kavicsokon besétálni, akkor a Vrasna felé esõ partszakasz felé kell sétálni, mert ott alig van kavics. Az esti sétánk közben sikerült egy-két apró emléktárgyat vennünk, és pár kiló gyümölcsöt, hogy míg itt vagyunk, sohasem fogyjon ki a készletünk. Mindig a nyaralás közben szoktuk a vitamin háztartásunkat pótolni, mert itt a szõlõnek és a baracknak is finomabb az íze. Ezen a napon korán nyugovóra szerettünk volna térni, mert reggel egy egész napos, Kavalai kirándulás várt ránk. Éjfél volt, mire sikerült is.

 

8.nap - Péntek
Korán keltünk, mert a busz 7-re jön az iroda elé, hogy elvigyen minket Kavalába. Gyorsan megittuk a kávénkat, majd egy kis kerülõvel elindultunk az iroda felé, útba ejtve a péket is, hogy a buszon tudjuk reggelizni. Sajnos a busz elõször Vrasnára és Aszpravaltára ment utasokért, ezért fél óra késéssel érkezett, és a majd nem tele is volt. Persze azért mindenkinek jutott hely, bár nem egészen értettem ezt a felszállási sorrendet, mert miután mi felszálltunk, Vrasnán, és Aszpravaltán is át kellet haladnunk, tehát logikusabb lett volna, ha fordított sorrendben veszi fel az utasokat. Vrasnánál hajtottunk rá az autópályára, ami ugyan nem a tengerparton halad, mint 2003-ban mikor erre jártunk, de így is gyönyörû kilátás nyílik az öbölre. Alig 1 ½ óra alatt, elértük Kavalát. Az autópályáról lehajtva, a szerpentinen ereszkedtünk le a városba. Hatalmas szép és csodálatos város, ahogy a tengerparton elhúzódva, felkúszik a hegyen. Ez a csodálatos város, 55 ezer lakosával, a dohány ipar központja, de jelentõs a halászata is. Szinte az egész várost be lehet látni. A buszparkoló a kikötõben van, ahol, ha felnézünk gyönyörûen látni, az Imaretett, és a várat. Mi csak Kavaláig fizettünk be a kirándulást (ez kb. 70% befizetést jelent), mert már többször jártunk Thassoson, illetve nyaraltunk is ott, viszont Kavalára sosem jutott elég idõnk. Sajnos már a parkolóban, felmerült a probléma, hogy a görög sofõr nem tud róla, hogy mi nem megyünk tovább a városból, ezért majd vissza kell jönnie értünk. Az idegenvezetõ tanácsára, elindultunk fel a várba, mert megígérte addig tisztázza a vissza utat, míg a közeli látnivalókat megnézzük. Míg a csoport elindult a vízvezetéket (60 íven 60 méter magasan a dombot köti össze az óvárossal, és az Oszmán idõkbõl származik) és a várost megnézni, mi az Imaret, és a vár felé indultunk, mert a szervezett városnézés tempója, nekünk gyors, és nem is tudunk úgy mindent végignézni. Az utca eleje egy kicsit meredek, ami az idõsebbeket és a fájós lábúakat, lassúbb tempóra sarkal, de tényleg csak az eleje, mert 5-6 perc után, már kibírható az emelkedõ. Az utcán felfelé haladva, jobb oldalon a Imaret elõtt haladunk el, amit sajnos már nem nézhetünk meg belülrõl, de emlékszem 1994-ben még be tudtunk menni. Akkor olvastam róla, hogy a XIX, században épített Imaret, elõbb korán iskolának, majd késõbb szegény háznak használták, most szállodaként üzemel. Egy kb. tíz perces séta után, érjük el a Panajiának is nevezett modern templomot, és a vele szemben fekvõ Mohamed Ali szülõházát, és a kettõ között elhelyezkedõ lovas szobrát. Mohamed Ali 1769-ben született, és késõbb Egyiptom uralkodója lett. Sajnos a szülõházát most nem lehetett megnézni, mert fel újítják, de nekünk 13 éve, még ezt is sikerült látnunk belülrõl. A várba nem mentünk fel teljesen, mert már azt is láttuk, de azt azért érdemes tudni róla, hogy a törökök építették 1452-ben. A templom kertjébõl csodálatos a kilátás a tengerre, és ha lenézünk, egy még csodálatosabb sziklás part tárul elénk. Nagyon szép képeket lehet ezekrõl, a sziklákról készíteni. Úgy látszik, hogy a görögök ebben az évben mindent tataroznak, mert a templom is épp zárva volt, mert belülrõl teljesen fel volt állványozva. Az idegenvezetõ kérésére, beengedtek minket a templomba, és bár állványok között, de láthattuk belülrõl ezt a csodálatos templomot is. Lassan elindultunk lefelé, mert sajnos a fakultatív programok egyik legnagyobb hátránya, a saját szervezésûvel szemben, hogy semmire sem jut annyi idõ, amennyit szeretnénk. Többek között ezért szerettünk volna, egy egész napot itt eltölteni, de sajnos mikor vissza értünk a buszhoz, kiderült, hogy az iroda félreértette a kérésünket, mert õk úgy gondolták, hogy Kavalában akarunk maradni, több napig is, és utána megyünk csak vissza. Mi úgy szerettük volna, hogy visszafele felvesznek minket, de a sofõr az autópályán megy vissza, így nem tud bejönni értünk. Az iroda felajánlotta, hogy mivel õk értették félre a kérésünket, így ráfizetés nélkül mennyünk velük tovább Thassosra (ez kb. 30% kedvezmény). Tudtuk, hogy a sziget egy gyöngyszem, nem esett nagyon nehezünkre, kompra szállni. Bevallom egy, kicsit örültem is, mert mikor 4 éve itt jártunk, még nem volt digitális fényképezõm, ezért a sirályokat nem tudtam, nyugodtan fényképezni, mert egy 24 vagy 36 kockás film, hamarabb elfogy, mint egy, 2 GB memo kártya. Csak remélni tudtam, hogy tényleg sikerül pár jó képet készítenem. Mikor Keramotiba értünk, a komp már bent állt, és már elkezdték a beszállást, de mivel ezek a kompok, szinte végtelenül képesek elnyelni, az autókat, buszokat, a teherautókat, és ki tudja pontosan hány embert, így mi is befértünk még. A kompon legfelülre ültünk, ami a mi esetünkben, most a negyedik szintet jelentette. Az elsõ az autóké, a másod egy zárt étterem, a harmadik elsõ felében, a kapitányi híd, a legénység pihenõje, és étkezõje van, a hátsó felében nyitott rész padokkal, és a negyedik szint, egy kisebb rész, ami alig a komp felét teszi ki, és ez mind nyitott, szintén teli padokkal. A harmadik és negyedik szintrõl, jól lehet etetni a sirályokat, amit most is sokan tettek, így könnyebb fényképezni. Alig 45 perc alatt értünk Thassos fõvárosába, Limenasba, bár egyes térképek, és sok görög, ezt is Thassosnak hívnak. Már messzirõl látva is elõtörtek az emlékek, errõl a csodálatos szigetrõl. Mikor leszálltunk, megbeszéltük, hogy 4-kor találkozunk itt a kikötõben, mert volt, aki a strandolást választotta, de voltak bátrabbak, akik a délutáni csúcs meleg ellenére, a hegymászást választotta. Emlékszem, elõször mi is, ilyen melegben néztük meg a kis kápolnát, majd feljebb az ókori színház romjait, és végül az erõdítményt is. Most mi nem mentünk egyik helyre sem, hanem megkerestük a kishajó kikötõnél, az elsüllyedt város romjait, a vízben, majd a sétáló utcán vásárolgattunk, majd beültünk ebédelni. Még az idegenvezetõ Kriszti ajánlotta, hogy melyik Tavernába üljünk be, mert ha felmutatjuk a kis kártyát, ami kaptunk, akkor a fõmenüt 5 euróért kapjuk, ami egy kedvezményes ár. Mind hárman Mytos kértünk korsóban, tadzikit, és suvlakit. Hát ilyen nagy adagot nem sok helyen adnak, az biztos, mert a hatalmas ovális tányéron sok volt a hús, a krumpli, és a zöldség is, ami uborka, és paradicsom volt. A krumpli nem a szokásos hasábburgonya, hanem a karikára vágott sült krumpli volt. Nagyon finom, és hatalmas adag volt. A kiadós ebéd után, még visszamentünk 1-2 ajándékot vásárolni, többek között, a már elengedhetetlen foci mezt is itt vettük meg, a család legkisebb tagjának, aki már elõre várja, hogy milyen kap. Utóbb kiderült, hogy jót választottunk. Olyan meleg volt, hogy szinte minden utunkba esõ helyen vettünk vizet, és mire elértük a következõ üzletig már üres volt a 1,5 literes üveg. Ezen a napon biztos, hogy sikerült meginnunk a napi 5-6 liter vizet. A kompom visszafelé, egy kicsit fájt, a szívünk, mert nem könnyû ezt a csodálatos szigetet magunk mögött hagyni. Szinte még bent álltunk a kikötõben, mikor már a másik komp készült kikötni, és az út közepén is találkoztunk még egy teli komppal. Ahhoz képest, hogy kb. 20 percenként közlekednek, szinte mind teli van. Mikor Keramitiba értünk, mi már fordultunk rá, a partra, de a másik komp még éppen, hogy csak elindult kifelé. Pont az járt az eszemben, hogy ha mi egy kicsit gyorsabban kötnénk ki, még baj is lehetne, mikor magyar beszélgetésre lettem figyelmes. Azt mesélték, feltehetõen valamelyik iroda idegenvezetõi lehettek, hogy volt egyszer mikor már a csoport fele kiszállt, megdõlt a komp az egyik oldalára, mert az autók nem megfelelõ sorrendben jöttek ki a partra. Ahogy mondták, a dõlést, pár perc alatt korrigálták.
Hamar buszra szálltunk, és Stavros felé vettük az irányt. Kavalát, csak fentrõl az autópályáról láttuk, de ezt a várost közelrõl még egyszer megnézzük, egy több napos kirándulás keretében. A busz félúton lefordult a fõútról, de elõször nem értettük miért, majd késõbb kiderült. Még otthon kinéztem egy kisvárost a térképen, amit szerettem volna felkeresni, mert olvastam róla (és régen képeket is láttam róla Míhos beszámolójában), de sajnos a hiányzó buszmenetrend miatt, nem jött össze. Most ide tartottunk, Amphipoliszba. Ezt a kis várost, csak a régészeti ásatások iránt érdeklõdõknek érdemes felkeresni. Az ókori város ásatásai, a dombon található, és a mai falú kb. 200 lakosú. Az országút mentén található egy hatalmas kõbõl készült oroszlános emlékmû, és kõtáblák, amiket sajnos csak a buszról tudtunk fényképezni, mert annyira az út szélén van, hogy nem tudtunk sehol parkolni. Nagyon jó volt, hogy meg tudtuk ezt is nézni. A kis kitérõ után, letettük a szerb, és magyar utasainkat Aszpravaltán és Vrasnán. Mivel majdnem fél nyolc volt, nem volt idõnk fürödni a tengerben, amit nagyon sajnáltunk, de sajnos már pakolnunk is kellet, mert másnap már indultunk haza. Vacsorára már csak gyümölcsöt ettünk, mert az ebéd nagyon laktatós volt. Elkezdtünk csomagolni, és tapasztalnunk kellett, hogy mintha a bõrönd összement volna, mert nem fért bele minden. Minden évben szoktam egy összehajtható sporttáskát a bõrönd aljára "rejteni", biztonsági tartaléknak, de ezt most nem tettem meg, így alakult ki az a helyzet, hogy kicsi a bõrönd. Nem vásároltunk nagyon be, de azok a kis apró ajándékok, és 2-3 üveg Mavrodaphni és Ouzó sok helyet foglal. Most már sajnáltam, hogy a hét elején megtetszett, sporttáskát, ami ha kell húzható is, nem vettem meg. Majd nem éjfélig pakolgattunk, kisebb-nagyobb "Mytosos" megszakításokkal, de végül tele lett a bõrönd, és a buszra felvihetõ kis táska, plusz sikerült két reklám táskát is megtöltenünk. Egy kicsit újra elõtört a szívfájdalmunk, mert ez az utolsó idei éjszakánk Görögországban.

 

9. - 10.nap - Szombat- Vasárnap
Reggel hatkor keltünk fel, hogy a péknél még biztosan kapjunk mazsolás kiflit. Sikerült is kapnunk, és vettünk még reggelire zsömlét, de nem darabban, hanem virág formában, ami úgy néz ki, hogy középen egy, körben pedig hét darab van. A reggeli után befejeztük a csomagolást, kipakoltunk a recepcióhoz, majd utoljára szemügyre vettük a szobánkat. Olyan furcsa volt látni, az üres szobát, mert már megszoktuk, hogy itt lakunk, és például, szívesen maradnék nyár végéig is. Elsétáltunk az iroda felé, hátha van új információjuk a buszokról, és az indulásunkról, majd a sétáló utcát néztük végig, üresen. Nagyon rossz volt látni az üres utcákat, és a zárva tartó üzletekkel. Még nem is láttam így a várost, mert itt szinte mindig nyüzsög minden. Visszafelé, megtudtuk, hogy a buszok már itt vannak, és épp az új utasokat rakják le az apartmanoknál, majd rögtön szedik is össze a haza térõket. Messzirõl néha feltûnt valamelyik busz, ahogy a kis utcákban köröztek, de aztán szem elõl vesztettük õket. Majdnem ½ 11 volt, mikor öt perc különbséggel megállt a két busz elõttünk. A miénk a második busz volt, ugyan az, amelyikkel jöttünk, csak az egyik sofõr volt más. Hamar bepakoltunk, és helyet foglaltunk. A buszon már ültek páran, így sajnos az a hely ahol idefele ültünk, a sofõr mögötti elsõ két sor, már foglalt volt, de a jobb oldali, elsõ kettõ még szabad volt, így oda ültünk. Visszamentünk a busszal az irodáig, majd kaptunk 1 ½ óra pihenõt, míg a sofõrök lefürödnek és átöltöznek, mert magyar idõ szerint 12-kor indulunk. Elmentünk a fõutcára, telefonálni haza, hogy mikor indulunk, majd megnéztük az üzletsort, hátha nyitva van, ahol a táskát láttam. Szerencsémre nyitva volt, így meg tudtam venni. A buszhoz visszafelé menet beültünk a Koralliba, egy-egy pohár Mytosra, s mivel még korán volt az ebédhez, így becsomagoltattunk három gyrost pitában, hogy késõbb majd a buszon ebédeljünk meg. Mikor felszálltunk a buszra, még érkeztek új utasok, akik nem nyaraltak, hanem dolgoztak kint egész nyáron, így nem maradt üres hely a buszon. Alig múlt el délután 1 óra, mikor átléptük a görög határt. Szeretem ezt a határt látni, de csak a másik irányból. Hamar átjutottunk, az útlevél ellenõrzésen, és megálltunk a vámmentes üzletnél, egy hosszabb pihenõre. Itt mindig olcsóbb minden, bár mi nem szoktunk sok mindent vásárolni. Most is csak két díszdobozos Ouzót vettem, meg egy üveges ouzós cukorkát, majd megkerestük a mosdót. Hát kellemesen csalódtunk, mert mikor jó 5-6 éve, erre jöttünk, és megálltunk, borzasztó volt a bûz, és a kosz, de most tisztaság volt, és viszonylag az illatokat is ki lehetett bírni. A Macedón határon is hamar átjutottunk. Jó tempóban haladtunk, csak akkor volt némi torlódás, mikor egy-két kamion haladt elõttünk, és a kanyarok miatt, nem lehetett elõzni. Szörnyû volt látni, hogy a menet irány szerinti jobb oldal, egybefüggõen le volt égve. Majdnem 40 percen keresztül, ez a látvány kísért minket. Útközben áthaladtunk egy alagúton, amiben valószínûleg áram kimaradás volt, mert végig korom sötétben haladtunk, és a benzingõzt sem nyelte el semmit, ezért ez mi ránk várt. Már azon járt az eszünk, hogy mindjárt átlépjük a határt, mikor "megdöbbentõ" látvány tárult a szemünk elé. Hatalmas kocsisor állt elõttünk, az egyik kanyar után. A sofõrök szerint kb. 10 km volt még a határig hátra. Az elõzõ héten, a sofõrök elmondása szerint, 8-10 órát álltak itt a buszok, és az autók. Nagy szerencsénkre, jött egy rendõrautó, ami a kéregetõ itt lakokat, elkergette, de mi velünk jót tett. Mivel oda vissza csak 1-1 sáv volt, így nem nagyon lehetett volna itt elõzni, de a rendõrök az összes buszt "kiemelték" a sorból a szembe jövõ sávba, és felvezetett minket a határig. A hosszú sorbab ott álltak azok a magyar autók is, amik a mi apartmanunkból indultak, elõttünk kb. 5 órával, és mi még tartottunk közben, egy hosszú pihenõt is, tehát már tehát már nagyon rég itt állhattak. Néha 1-1 autós megpróbált a buszok közé férkõzni, de õket visszaküldték, a sorba. Kivétel egy autóst, mert õ 2-3-szor is próbálkozott, azért tõle elvették a jogosítványát. A határon így is, majd 1 ½ óra kellett, mire átjutottunk, de közben két német rendszámú, török vendégmunkásokat szállító emeletes buszt is visszafordítottak. Már majdnem este hat volt, mikor átjutottunk a határon. Éjjel 11-kor haladtunk át Belgrádon, s így nem volt nagy forgalom. Ahogy kiértünk Belgrádból, tartottunk egy rövid pihenõt, egy nagy benzinkútnál, ahol a törökök a földön aludtak. Folyamatos telefonálás közepette kiderült, hogy Röszkénél hatalmas a dugó, a törökök miatt, ezért a sofõrök úgy döntöttek, hogy Tompa felé megyünk. Ez jó választás volt, kivéve azt a kis gondot, hogy így a határ elõtt a rendõrök megtaláltak minket (3 000 dináros büntetés). Mind két határon hamar átértünk, s így a Szolnoki kitérõvel, és egy hosszabb kávé szünettel, együtt is, 7 óra után már a Hõsök terén voltunk. Elköszöntünk a sofõröktõl, és a kedves utastársainktól, akikkel egy apartmanban is laktunk. Sajnos ezzel véget ért az ide nyaralásunk is, ami kicsit szomorúvá tett minket. Megint várhatunk egy évet, hogy újra a legszebb országban tölthessük a szabadságunkat. Igaz gondoltam már arra is, hogy a szilvesztert is Stavrosban kéne tölteni, de sajnos nincs sok esélyünk rá, mert ez a nyaralás is csak utolsó percben jött össze.

 

Stavrosi árak:
Gyros pitában 1,70
1,5 lit. Szóda 0,55
6 db tojás 0,88
Mazsolás kifli 0,50
0,60 kg kenyér 0,60
0,7 lit.Mavrodaphne 4,61
Caprice ostya 2,89
100% narancslé 1,-
Sült kukorica 1,-
Túros rétes 1,20
Padlizsános rétes 1,20
Olajbogyós csiga 1,20
Bárány pörkölt 6,-
Fõtt burgonya 2,-
07,lit. Ouzó 12 4,32
0,5 lit. Sõr 0,47
0,5 lit. Mythos sõr 0,98
1 lit. Tej a péknél 2,-
1 lit. Tej a szupermarketben 1,20
1 kg mirelit zöldborsó 4,28